Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy asszony s annak egy falánk macskája. Egy reggel fel is akarta falni a tejet, de meglökte a fazekat, és szerteszét folyt a tej. Az asszony méregbe gutult, söprűt kapott a kezébe, és jól elverte a macskát, és kizavarta a házból.
A macska elszaladt, meg sem állt a falu végéig. Szomorúan leült a híd közelében megpihenni. A hídon ott ült a óka, és ide-oda lóbálta a farkát.
A macska elszaladt, és odafutott a rókához, játszani kezdett annak lompos farkával. A róka megijedt, felugrott és megfordult.
A macska is nagyon megijedt, hátrálni kezdett, felborzolta a szőrét, így nézték egymást egy darabig. A róka még sosem látott macskát, a macska sem látott még rókát. Egyik sem tudta, hogy mit csináljanak.
Megszólal a rókat: - Megmondaná az úr, hogy miféle nemzetség? Én vagyok a Kacor király - felelte a macska. Kacor király, soha hírét nem hallottam! - így a róka. Pedig hallhattál volna! Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam - mondta a macska.
Megszeppent a róka, és alázatosan kérte a macskát legyen a vendége ebédre. A macska nagyon éhes volt, elfogadta a meghívást. Nagyon hamar beletalálta magát a nagy uraságban, tetszett neki, hogy a róka oly tisztelettel szolgálja, mintha valóságos király volna. Bele is képzelte magát a királyi öltözékbe.
Urasan viselkedett, keveset szólt, de sokat evett. Ebéd után ledőlt, és megparancsolta a rókának, hogy senki se háborgassa. A róka kiment strázsálni.
Éppen arra ment a kis nyúl. Hallod-e te kis nyúl, ne járj erre, mert az én uram, a Kacor király alszik. Ha kijönne, úgy megregulázna, hogy azt sem tudnád, hogy merre mentsd az irhád, mert olyan nagy a hatalma - mondta a róka.
Megijedt a kis nyúl, és el is szaladt. Közben azon morfondírozott, hogy ki is lehet a Kacor király? Soha hírét sem hallotta. Arra cammogott a medve. Jajj, erre ne menj, mert a róka azt mondta, hogy az ő ura, a Kacor király alszik - mondta a kis nyúl. Kacor király? Soha hírét nem hallottam.
Azért is arra megyek, legalább meglátom milyen - válaszolta a medve. Elindult a medve a róka barlangja felé. Hallod-e te medve - kiált rá a strázsa. Itt ne járj, mert az én uram, a Kacor király alszik, s ha kijön, nem tudod merre fuss, mert minden állatot megreguláz olyan nagy a hatalma!
Erre a medvének inába szállt a bátorsága. Visszafelé vette az útját. A hídnál találkozott a farkassal, éppen azon gondolkodott, ki lehet ez a Kacor király? Soha hírét se halotta.
Elhatározta a medve, a farkas, meg a nyúl, hogy meghívják ebédre a Kacor királyt. A varjú vitte a meghívót. Először a róka összeszidta a varjút, hogy mit alkalmatlankodik ott. de látta a meghívót az ebédre. Bement a róka Kacor királyhoz megbeszélni a dolgot. Végül kénytelenek voltak elfogadni a meghívást.
A medve, a farkas és a nyúl örült, hogy elfogadták a meghívásukat. Gyorsan felállították a lacikonyhát. Főzték az ebédet, terítettek, s hamar elkészültek. Izgatottan várták Kacor királyt.
Végre a barlangból kijött Kacor király. Lassan, nagy méltósággal lépkedett a varjú után, ő vezette a vendégeket. A róka büszkén kísérte az urát.
A nyuszi messziről meglátta a vendégeket. Elkiáltotta magát: Ott jönnek! Jaj, merre fussak! Ijedtében nakiugrott a farkasnak, belekapott a képébe, jól végig karmolta.
A farkas azt hitte, ezt csak a medve tehette, ezért jól képen vágta. A medve is méregbe gurult, és már lendítette is a mancsát.
A kis nyulat akarta megütni, de az odaérkező Kacor királyt találta el.
Amikor a medve meglátta, hogy a fenséges Kacor királyt találta el, úgy megrémültek, futásnak eredtek, ki merre látott.
Kacor király is megrémült, hogy képen találta a medve. Uzsgyi, felkapta a kalapját és futásnak eredt. Otthagyott csapot-papot.
Útközb en levette cifra ruháját, visszaváltozott falánk macskává. Már ott nyávogott a kis ház kapujában, még most is nyávog, ha a gazdasszonya meg nem hallotta... Itt a vége, fuss el véle.
|
|
|
|
|
